Kárpát-medencei Kémiatábor

Minden iskola és az ott dolgozó tanárok életében is van egy sors forduló pont. 2005/2006-os iskolaév. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba az oktatással. Több, mint 20, iparban eltöltött munkaév után, a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában fizikát és kémiát kezdtem tanítani. Természetesen nem a „városi” iskolák egyikében, hanem Felsőhegyen a Csokonai Mihály Munkaegységben. Nagy kihívás volt ez akkor számomra. Olyan közegbe kerültem, ahol a diákok nagyobb részének nem volt éppen erős oldala a tanulás. Sokan közülük az általános után inkább szakmát tanultak és zömmel három éves középiskolában folytatták tanulmányaikat. Viszont rendkívül érdeklődő, olyan igazi “dolgos” gyerekekkel találkoztam. A szülők többsége mezőgazdasággal vagy/ és állattenyésztéssel foglakozott. Így a fiúkat jobban érdekelte a tudományok helyett a traktor, a kombájn, a vetés állapota, vagy hogy éppen mikor fial a koca, vagy mennyit fialt. Valószínű bőven kivehették otthon részüket a munkából. Olyan gyerekkel találkoztam, akiknek volt valamilyen munkaszokásuk, rendkívül kíváncsiak voltak és minden érdekelte őket. Falusi iskola lévén évfolyamonként egy felsős tagozattal, nem nagy létszámmal valójában tehetséggondozást végeztek az ott dolgozó kollégák. Mindenki ismert mindenkit, testre szabottan foglakozhattunk a diákokkal. Ekkor én sem, de talán a tanulók sem voltak tisztában ennek előnyeivel.

Az akkori hetedikeseket kedvem szerint alakíthattam kémiából és fizikából is. Jó képességű generáció volt. Az osztálynak több mint a fele ma valamelyik hazai vagy magyarországi egyetem sikeres hallgatója. Mindenképp említést érdemel, hogy néhai elődöm , Kaszás Tanár úr az iskola szertárában elég nagy mennyiségben halmozott össze vegyszereket, eszközöket. Egyesek ritkaságszámba mentek és büszke voltam arra, hogy a zentai általános iskolák közül csak nekünk, Csokonaisoknak volt belőle.

Egyszóval ezzel kezdeni kellett valamit. Ott voltak az akkori hetedikesek. Ők már szeptember második hetén azzal „nyúztak”, mikor kísérletezük. Mindezt akkor kérték, amikor még szinte semmilyen alaptudásuk nem volt kémiából. Ekkor kitáláltam, hogy hozzanak a következő hétre műanyagokat. Ennek az lett a következménye, hogy a következő héten, minden túlzás nélkül összehordtak vagy 1 m3 műanyagot: volt abban PET palack, polietilén, PVC, autógumi. Mit kezdjünk vele? Először nagyjából szétválogattuk fajtánkét. Majd mindegyik fajtából kis darabot meggyújtva, megfigyeltük a láng színét, melyiknek a lángja kormozó, melyik klórtartalmú, azt miért nem szabad elégetni, vizsgáltuk lakmusszal a füstgázok kémhatását. Egy sikeres akció volt. Annyira sikeres, hogy megtörtént kémiából a “beetetés”. Ettől kezdve nem volt megállás. Rengeteg kísérlet, olyan anyagokkal, mint az ecet, a szódabikarbonát, hipermangán. Viszonylag ártalmatlan, háztartásban is megtalálható vegyszerekkel. Vagy éppenséggel apró pénzért megvásárolható a gyógyszertárban. A gyógyszertárban beszerezhető vegszerekre néhány diák “rászokott” volna, ha időben nem kapok észhez. Történt egyszer, hogy az egyik zentai gyógyszertárban a gyógyszerésznő szólt, hogy nem tudja milyen célból, de nem grammos mennyiségben,hanem deka számra viszik, pontosabban vinnék a kálium-permanganátot, a hipermangánt, de ő már nem ad nekik. Miután személyleírást adott a diákról, egyik felsőhegyi diákomra ismertem rá. Azóta sokkal óvatosabb vagyok. Az is megtörtént, amikor a szülő telefonon azt kérdezte tőlem, hogyan tüntetheti el a szőnyegből a lila foltot. Egyszóval, kísérlet az iskolai órán, kísérlet szakkörön, kísérlet odahaza. Jó táptalajra a került a “kémia mag”.

2006. december, félévi szünet, bizonyítvány osztás előtt. Ekkorra már a kis hetedikesekből “nagy ” nyolcadikosok lettek. Mielőtt téli szünetre mentünk volna, a nyolcadikos “kémiások” kitalálták, csináljunk valamilyen kísérleteket a szünetben is. Az ötletet gyorsan cselekedet követte. Ha csinálunk valamit, akkor ne csak magunknak kísérletezzünk. Hívjunk meg másokat is. 2007. január 4-én a Csokonai Vitéz Mihály nyolcadikosai látványkísérletek mutattak be az iskola szertárában a többi zentai általános iskola kémia iránt érdeklődő diákjainak. Olyan jól sikeredett, hogy az egy naposra tervezett, két napos lett. Nagy volt az izgalom az iskolában is és a diákok körében is. Honnan és hogyan lesz fehér köpeny. A fehér köpenynek “varázsa” van, még az idősebb, gimnazista diákok körében is. Ekkor az egyik diák fejéből kipattan az isteni szikra. A helyi egészségház. A gondolatot tett követte és másnap már ott sorakozott nyolc fehér köpeny, igaz mind a nyolc női szabású és gombolású, de akkor az nem számított. A bemutató napján mind a nyolc köpenybe beöltözve a fiúk és lányok, mint a “nagyok”. A köpenyeket tartós használatra elkapták a diákok, és így a tábor első védnöke a felsőhegyi Egészségház volt. Ez volt a KEZDET, még nem Kárpát-medencei kémiatábor, de már körvonalazódot valami. VEGYIBULI nevet kapta. A résztvevők emléklapot is kaptak, amit a Csokonai nyolcadikosai terveztek. Az emléklapon egy robbantási kép a hátérkép. Mi más is lehetett volna. A fiúknál a kísérlet ott kezdődik, ha valami ég, robban, füstöl. A lányok a színes reakciókat részesítik előnyben.

2007, ismét mérföldkő. A Csokonaiból a Bolyaiba kerültem, olyan iskolába ahová válogatott diákok jutnak és a matematikai tagozaton szinte mindenki kedveli a természettudományokat. Itt sem kellett kétszer mondani valamit, ha kísérletről volt szó. 2008.januárjában sor került a második táborra. Itt már középiskolások vettek részt iskolánkból és más középiskolákból is. Még név változtatásra nem került sor, maradt a név: II. VEGYIBULI. Az első emléklap háttérképe a “robbanás”olyan nagy sikerű volt, hogy az maradt illetve most már ennyi év után „fogalommá” vált. A második tábor szervezésében vitathatalan érdemei voltak az ötödik generációnak, akik akkor épp elsősök voltak. Sikeres volt a kémia területén is a generáció, ketten is elkötelezték magukat ezzel a természettudománnyal. A második táborban már fajsúlyosabb kísérletek kerültek bemutatásra, de itt is a füstölésé volt a főszerep. Ekkor viszont már érezni lehetett, hogy mi, Bolyaisok nem csak ezt akarjuk, hanem ettől valami többet. Ismét elmúlt egy év, 2009 lett. Időközben a szolnoki Curie Alapítvány és iskolánk között szoros együttműködés alakult ki, ahol diákjaink rendszeresen részt vettek már korábban is a Curie Kémia Emlékversenyen. Beszélgetve az Alapítvány kuratóriumának elnökével, felvetette annak a lehetőségét, hogy mi lenne, ha a táborban részt vennének jutalomként azok a versenyzők, akik az előző évben az országos versenyen első illetve második helyezést értek el. Öt évfolyam, évfolyamonként két diák és kísérőtanáraik, Magyarország különböző részéről. De a Curie Alapítványnak van Sepsiszentgyörgyön is területi központja. Így kapcsolódtak be az erdélyi diákok a tábor munkájába 2009-ben. A VEGYIBULI elsorvadt és 2009-ben az I. Kárpát-medencei Kémiatábor március 22-én megszületett. Ekkor 58 személy, diákok-tanárok-előadók vettek részt a rendezvényen. Igen, előadók. Ugyanis a kémia nem csak gyújtogató tudomány. A gyógyszerkémia, biokémia, petrolkémia, orvosi kémia, vegyipar nélkül mindennapjaink el sem képzelhető. Így a kísérletek mellett neves hazai és külföldi egyetemi előadók, iparban dolgozó szakemberek fogadták el a meghívást és tartottak színvonalas előadásokat. És történt ez 2010-ben is, 2011-ben is és 2012-ben is. Ekkor már száz résztvevője volt a tábornak, diákok, tanárok, előadók. Határt a kollégium befogadó képessége szab. Idén, 2015-ben pedig sor kerül március 27-29. között az VII. Kárpát-medencei Kémiatáborra. Mindenképp említést érdemel, hogy ekkora rendezvényt a támogatók hatékony segítsége nálkül nem tudnánk megrendezni. Köszönet nekik!

Tehetséges az, aki többet tud, mint amit tanult. (Osvát Ernő)


A weboldalt az Ingenium Alapítvány megbízásából a Levente Labs készítette.
Minden jog fenntartva! 2015–2018 © Ingenium Alapítvány